Ne add fel kézműves, szükség van rád.

Ma teljesen másról írok, mint amiről eredetileg szerettem volna (nevezetesen múltkori farmerlapok és társajándék a rózsaszín nicekids cica mellé). Ma jött egy ihlet, és hiszek benne, hogy nem szabad elfojtani :)
Ma kéremszépen arról írok, hogy mennyire kilátástalan - vagy nem egy kézműves helyzete, ha ebből akar megélni - és a vészmadarakról.

Próbáltál már eladni saját készítésű termékedet? Na, akkor biztos vagyok benne, hogy neked is van vészmadarad, minimum egy, de valószínűleg több. Ezek az emberek azok, akik gyilkolják benned a hitet, akik beléd akarják plántálni, hogy kilátástalan, amit csinálsz. Ezek azok az emberek, akik megkérdezik: na és vásárolt már valaki? Na és eddig mennyit kerestél? És ha akkor Te pironkodva összeszégyelled magad, hogy hát igen, hiába dolgoztál már vele rengeteget, mégsem vett még senki tőled semmit, akkor ez a poszt neked szól.

Kérlek, nagyon szépen kérlek NE-ADD-FEL!

Ezeknek az embereknek halvány lila segédegyenletük nincsen arról, milyen óriási iramban nő a kereslet a kézműves tárgyak iránt. Azért nincs, mert nem érdekli őket és ezért NEM NÉZTEK UTÁNA. Többnyire azok kárálnak Neked, szívem, akik nem ragaszkodnak ahhoz, hogy minőségi, kézzel készített, hamisítatlanul egyedi legyen az ékszerük, a ruhájuk, a lakberendezési tárgyaik. Akiknek mindegy, milyen az ágytakakaró, mert sosincs otthon, folyton melózik, úgyse látja. A lényeg, hogy menő legyen, ha néha vendég jön. Azok az emberek kárálnak, akik boltból vásárolnak és a Nike meg az Adidas, amit Kínában gyártanak a soron, az a minden és kiadnak tízezer forintokat egy pólóért, mert rá van hímezve (megjegyzem: géppel pár pillanat alatt) a három csík és van belőle még nem több ezer, hanem több millió. És minden van abban a pólóban, csak lélek nem.

Hát igen, van ilyen is. Nagyon sok ember van, akinek a márka fontos meg olyan kell, ami a szomszédnak is van, de ennek a típusnak a létszáma egyre csökken. Csökkennie kell, hiszen az ellentábor megállíthatatlanul nő! Nekem is van Nike cipőm és szeretem is, edzésre az a jó, de jobban tetszik a kézműves cipő és meg is veszem.
Megveszem, mert bár teszek rá, hogy az utcán szembejövő gipszjakab mit gondol rólam, mégsem akarok beállni a sorba. Más vagyok, mint mások és másnak is akarok látszani. És velem együtt még nagyon, de nagyon sokan nem akarnak beállni a sorba és érzik, mert megvan rá a képességük - ugyanis az is kell - hogy érezzék egy kézműves termék auráját, amit a készítője alkotás közben a keze munkájával átadott.
Ezen  kívül van egy olyan önző, de kellemes érzés, mikor megkérdezik valamiről rajtam, hogy honnan van, elmondhatom: xy készítette, és saaajnos neked ilyened nem lehet, mert ez az egyetlen darab belőle a világon és ez már az enyém. Neked csak másmilyen lehet és egyvalamiben fog hasonlítani, abban, hogy egyedi.

Igen, többnyire drágák ezek a cuccok, mivel nem szalagon készül, hanem a két kezeddel és az anyagán kívül van benne még sok óra az idődből. De ne add olcsóbban, mint ahogy megéri, gondolj arra, hogy azért kéred el az árát, hogy csinálhass még ilyet sokat! Hogy ne kelljen egész nap íróasztal és papírok mellett üldögélned és láthasd a gyerekedet hétköznap is. Annyiért add, amennyit ér. Ha "csak" hobbi neked az alkotás, akkor is, mert ha Te olcsóbban adod, akkor kénytelen lesz az is olcsóbban adni, aki tényleg ebből él, és egy idő után felkopik az álla, mehet ő is irodába. Mi lesz akkor a kézműves iparral?

Aztán van még az a típusú káráló, akinek tetszik ugyan a kézműves termék, akár néha áldoz is rá, de folyamatosan olt téged, hogy meg ne próbáld ezt választani fő foglalkozásnak, mert akkor jaaaj lesz neked, úristen, hát megszorítások meg gazdasági válság, miegymás. Meg ez a kormány fos, meg a következő is az lesz. Aha. Elárulom, sosem volt könnyebb, mint most. Mindig fos volt a kormány, mindig az lesz és mindig nehéz volt élni. És mindig a bátraké volt a szerencse. Ezeknek az embereknek az a bajuk, hogy máshogy szeretnél élni, mint ő, másmilyen vagy, mint ő, és retteg attól, hogy kiderül, lehet is máshogy élni.
Ezen kívül TE kérlek szépen MOST élsz. Ha Te sem hiszel magadban, akkor csak annyit kérek, hogy egyszer, egyetlen egyszer gondolkodj el azon, hogy mindent megtettél-e annak érdekében, hogy eladd a cuccod. Nem a tukmálásra gondolok, mert az nem gyere be.
Gyanítom, van blogod, első lépésnek már jó. Gyanítom, fent vagy a Meskán, még jobb, csak így tovább. A gyakorlati lépéseken kívül még van egy nagyon fontos dolog: higgyél benne! sziklaszilárdan, rendíthetetlenül, hogy Neked az az utad, hogy kézműves legyél, mert tehetséges vagy és ügyes és megtanultál nemtudomhány technikát és jól csinálod és nem lehet mindenki egyenhuszár. Ha nem akarsz egyenhuszár lenni, egyszerű: ne legyél az. Használd az eszed meg a szíved. Ha jön a Káráló, akkor pedig mutass neki fityiszt. Lehetőség szerint pedig kerüld el. Ő nem fog szenvedni helyetted a Te íróasztalod meg a Te papírjaid mellett. Ő a sajátja mellett fog, ha nem kap észbe időben. Ne várj másoktól áldást a tevékenységeidre, mert lesz aki megadja, lesz aki nem. Aztán akkor mit csinálsz?

Két dolgod van:
- Keress valamit, amiben tudsz úgy hinni, hogy senki, de tényleg SENKI ne tudjon kizökkenteni. A hit hegyeket képes megmozgatni; az mondja, hogy hülyeség, aki nem képes rá. De rá meg miért hallgatnál, hiszen olyasmiről beszél, amit nem is ismer.
- Csináld. Keresd az ötleteket, a lehetőségeket a nap 24 órájában, a tudatalattid akkor is dolgozzon, mikor épp mást csinálsz.

Lesznek buktatók. Az élet olyan. És nem fog elsőre sikerülni. Lehet, hogy sok hónapig nem leszel keresőképes kézművesként, de ha kitartó vagy, hiszel benne és keresed a lehetőségeket, és nem adod fel és felállsz minden kudarc után, akkor sikerülni fog.

Tudod, a vállalkozó az, aki eggyel többször áll fel.

És még valami végszónak: tudd, hogy nem vagy egyedül. Bárki, aki mást csinál, mint a tömegek, azokra jut fejenként sokszor annyi káráló vészmadár.