Avagy két évig divat a magyar?
Valószínűleg nincs ember már, akinek még nem tűnt fel, hogy pillanatnyilag a csapból is kalocsai minta folyik, sokaknak ez nem is tetszik - már hisztériának is hallottam nevezni, van is benne valami. Valahol értem is, viszont van ennek a jelenségnek egy előnye is, amit nem biztos, hogy figyelmen kívül kéne hagyni. Kicsit legyünk optimistábbak rovatunk következik.
Hogy két év lesz belőle vagy másmennyi, azt nem tudom és valójában nem is érdekel, mert sosem érdekelt semmilyen divatőrület. Előtérben vannak a szép régi magyar hagyományos motívumok és ez önmagában több, mint jó. Van hátrányos része, ez tény, például a többségnek lövése nincs róla, mit visel. Sőt, sokan keverik a matyót a kalocsaival. Nem a divatőrület része a jó ennek az egész felhajtásnak, hanem hogy előtérben van valami, amit általában be szokás suvasztani a múzeumokba.
Ha egy hagyományt besuvasztunk a múzeumokba, hét lakatra zárjuk és görcsösen őrizzük "eredeti" mivoltát, akkor az meghal. Emlék marad csak, amire egyre kevesebben fognak ténylegesen emlékezni. Légyszi ne érts félre, nagyon fontosnak tartom a múzeumokat és a hamisítatlan, eredeti emlékeket. Órákig tudok nézegetni egy-egy régi tárgyat és töprengeni a történetén. Fontos a múlt és az ősök tisztelete, a történelem ismerete.
Viszont ha egy hagyományt nem tudunk a mindennapi életünkbe beilleszteni, a mostani használati tárgyainkhoz, értékrendünkhöz, életünkhöz formálni, akkor az meghal. Előbb vagy utóbb, de tuti kikopik. (Hogy az értékrendünkön és az életünkön sem árt formálni a mai világot nézve, az is megér még egy misét)
De mikor is volt pontosan eredeti? Mikor a kalocsai - vagy akármelyik többi néphagyomány, hímzésváltozat, nyelvjárás stb. - fénykorát élte, akkor is folyamatosan változott, csak azt nem mi érzékeltük, hanem akik akkor éltek. Ha a legelső hímzéseket látnád, meg sem ismernéd, kivéve persze ha tanultál róla vagy olyan szerencsés vagy, hogy maradt rád valami örökség (ezt most nem tárgyi formában értem). Ha egy hagyomány változik - mármint egészséges mértékben és irányban, semmiképp nem erőszakos ráhatással - az annak a jele, hogy életben van. Nyilván nem úgy mint régen és teljesen más körülmények között, mert egyetlen állandó dolog létezik: a változás. Itt jegyzem meg, hogy jó volna végre a többi szép hímzésmintát és egyebeket is észrevenni, mert csodálatos motívumaink vannak még a kalocsain és a matyón kívül is.
Sokat rágódtam én már ezen a témán, mert eleinte nekem sem tetszett, hogy nagyon máshogy használjuk már a mintákat, mint régen, van-e jogunk egyáltalán használni, aztán végre rátaláltam a saját álláspontomra.
Kétféleképpen lehet a hagyományokat és népi örökségeket kollektíven őrizni és tisztelni és akármelyik hiányzik vagy megszűnik, elkezdődik a hanyatlás.
- Az egyik mód az eredeti mivoltának gyakorlása, tanítása, ápolása. Hogy ne felejtsük el, mi, hol, miért volt és ami volt, miért volt szép.
- A másik mód pedig - szerintem legalábbis - pontosan az, ami most van. Hogy használjuk. Úgy használjuk, ahogyan tudjuk. Ahogyan belefér a rohanó mindennapjainkba. Egy ékszert vagy egy hímzett blúzt felvehetsz mindennap, de mikor fogsz népviseletbe öltözni, akármelyik vidékről származol? Nagyjából soha és ez még csak nem is a te hibád. Inkább ne hordja senki? Az a hagyományőrzés, ha felrakod a polcra porosodni?
Amiből viszont nem szabadna engedni
Nos, akármire nem kéne rárakni. Például a kalocsai mintás wc-papír csomagolást nem kicsit érzem erősnek, főleg a narancs árnyalataiban pompázva - a kalocsai ugyanis egyrészt igen gazdag színezetű, másrészt pontos szabályok alapján használják a színeket. Harmadrészt meg s@gtörlő? már bocsánat
Semmi keresnivalója nincsen óvszeres dobozon. (Durex, ha jól emlékszem. A wc-papír márkája már nem ugrik be)
Ezen kívül ne legyen már nyomott mintás, könyörgök! Ha már eredeti motívum, akkor legyen benne a kézi munka, mert ez is egy nagyon fontos kritériuma a dolognak, hogy ha nincs benne egy ember keze munkája, szíve-lelke hanem egy gép rányomja a mintát egy !kínai! gyártmányú bikinire, az gagyi. Az már tényleg nem érték, sőt már tiszteletlenség is.
Szóval a lényeg: használd bátran. Bátran és ne vakmerően - igyekezz megismerni (a történelmét, a jelentését, az emberek körülményeit és életét, akik régen használták, a színek szabályait stb.), az értéket megőrizni és ezeket tiszteletben tartva
viselni - nem hordani. Keretek között, az eredetit nem sértő módon. A világ változik. Őszinte leszek: egyáltalán nem tetszik az irány. De az életben maradáshoz (főleg lelki vagy spirituális értelemben gondolom, nyilván nem fenyeget semmilyen fizikai megtorlás) alkalmazkodni kell. Ha nem alkalmazkodsz, pusztulsz.
No, dióhéjban ez a véleményem a kalocsai mániáról, remélem senkinél nem borítottam bilit :)
A kép kattintásra a lelőhelyére visz, nézz be oda, érdemes.
