Foci EB - Nem csak rajongóknak

Régi dilemmámra derült fény a mai szép napfényes reggelen.

A dilemma:
most akkor én szeretem a focit vagy nem? Leszögezném először is, hogy semmiképp nem a rajongótábori minőségre célzok, aki érti is, hogy mi zajlik, pusztán a szimpátia kérdésére, ugyanis halvány lila segédegyenletem nincsen arról, mi a fene folyik azon a szép zöld csíkos füvön. Sőt, általában jobban érdekelnek bizonyos kulisszatitkok, például hogyan is lesz csíkos az a bizonyos fű. (Lehet hogy az egyik felét balra simogatják a másik felét meg jobbra, mint a plüss ágytakarót és máshogy esik rá a fény ... o.O ....) Meg hasonló kaliberű fontos részletek, amik a világon senkit nem érdekelnek, csak engem. Szeretem a részleteket :) Ez néha hátrányt jelent, néha előnyt, de most nem is ez a lényeg itt.

A dilemma alapja:
bármikor szívesen megnézek egy eb-meccset vagy egy vb-meccset, de ha "csak úgy" van egy a tévében, na azt tuti nem. Életem párja ezt nehezen is hiszi el nekem (mármint hogy szívesen megnézem), valószínűleg a fent említett probléma miatt, tekintve hogy fogalmam sincs semmiről és soha nem is lesz mert nem érdekelnek a szabályok. Annyit tudok, hogy van ott kétszer 11 pasi egymással szemben, futkároznak és van köztük kettő, aki nyakig be van öltözve, és ugrál a kapuban. Ennyi. Tudom, nem túl vastag, de nekem elég :) ...Pontosítok: próbáltam már fejleszteni ezirányú tudásomat, csekély sikerrel.

Szóval szeretem vagy nem szeretem?
A virágszirom tépkedésben sajnos nem hiszek és nem is túl humánus dolog, úgyhogy ezt kihagyom, érmét sem dobálok (még elvesztődik)
Viszont! Tegnap annak klasszikus rendje és módja szerint kint voltunk egy eb-meccsen.(Nem kutya, bár az is jó, hanem Európa-Bajnokság)
Sok-sok ember között. Mint az a fentiekből várható, bárgyú mosollyal ültem a kivetítő előtt - baromi közel volt, úgyhogy extra-pixelesen figyelhettem a csíkos füvet hehe :) ééés tök jól éreztem magam! Na erre varrjál gombot. Noormális vagyok?
Ráadásul tudnod kell, hogy alapvetően tömegiszonyom van, tehát önmagában az, hogy sok ember van valahol, egyáltalán nem mozgat meg, sőt inkább kihagyom, néhány kivételtől eltekintve.

Megoldás:
Aludtam egy jót, közben feldolgoztam a sört és reggelre megvilágosodtam. Engem baromira nem érdekel a foci. Hót teszek rá, hogy melyik csapat fog nyerni, ez a szomorú igazság. Viszont hihetetlenül megdöbbentőnek és megindítónak tartom, mennyire tudnak lelkesedni az emberek, mikor vannak ezek a négyévenkénti (asszem) felhajtássorozatok. Máskor gyakorlatilag ilyesmit nem lehet látni. Koncerteken esetleg, de az pár ezer ember egy órára, ilyenkor meg sok millió több hétig! Olyan, mintha meg lehetne változtatni a világot és úgy is maradhatna.
Ha Téged sem érdekel a foci és adott esetben még utálod is, akkor ma szépen menjél el megnézni valahol egy meccset, és nézd az embereket. Nézz be az "álarcok" mögé, mert ha soha nem is, ilyenkor lehet. És ez nagyon jó :) És ne úgy nézd, hogy "na, a hülyék őrjöngenek", mert csak kiléptek a napi taposómalomból, ami úgy általában annyira nem egyszerű ám és nem is szokott sikerülni, ezért lehet ritkán látni ezt a különleges jelenséget, főleg ekkora mennyiségben. Ilyenkor érzem úgy, hogy nekem nem is tömegiszonyom van, hanem az "álarcokat" nem bírom és a taposómalmot.
De mondok még egy meredeket: szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki pontosan ugyanezért néz néha focit, tutibiztos vagyok benne, hogy sokan mennek pusztán a hangulat miatt, csak talán nem fogalmazódott még meg az elemzés, mint mondjuk nekem.

Szóval ha rajongó vagy, lécci ne kövezz meg, hogy nem érdekel, mert tudom értékelni a magam csíkos füves módján. Ha utálod a focit, akkor pedig próbáld új megvilágításba helyezni a témát, még az is lehet, hogy megszereted ;)

Rizsa befejezve, van inkább minta: