Peyote karikát fűztem, medál lett belőle:
A fotó a lemenni készülődő nap utolsó rúgásaitól kapta a szép fényt. Azt tapasztaltam, hogy tűző napon a legszerencsésebb fotózni - ezzel valószínűleg nem mondtam újat - szépen kijönnek a színei és minden kis részletei a megörökíteni kívánt ékszereknek. Hogy ez a tűző nap milyen szögből jön - reggeli-déli-esti - az (nekem) már mindegy, bejönnek a hosszú árnyékok.
Felhívnám rá a figyelmet, milyen jól mutat a csokibarna és a puncsrózsaszín együtt, a barnás-lila 15/0-s kásagyönggyel. Eszembe juttat néhány gyerekkori sütis élményt. Mondjuk málnakrémes csokitorta...
A minta ismételten (merthogy már csináltam hasonlót) innen van. Pontosítok, mert tulajdonképpen nem is minta igazán, inkább technikai leírás, de azt sem követtem teljesen. Egyébként eddig egyszer sem, mindig elkalandoztam kicsit.
Végeredményben a karika - akárhogy is nézzük - egy kerek izé, lukkal a közepén és ez is egy kerek izé lukkal a közepén, tehát elvárások teljesítve.
Ez kéremszépen az első ékszerem, amelyik valódi, offline üzletben fogja várni új gazdáját. Ez a jó hír. A rossz pedig, hogy még a fele sincs kész annak, amit ígértem az üzletbe :S
Izgalmas lesz tehát a hétvége, megyek is fűzni, Neked is ezt tanácsolom :)
GYönyörű kis karika! Ráadásul van benne dropp...az a gyengém!
VálaszTörlésNagyon szép!
VálaszTörlésKöszönöm :)
VálaszTörlés