Ehhez először is olyan mintát kell keresni, ami páros számú sorból áll. Nem a páros peyote-ra gondolok, annak a keskenyebbik része áll páros számú gyöngyökből. Ahhoz, hogy a peyote fűzés két végét szépen össze tudjuk illeszteni, mint a fogaskerekeket, a hosszabbik oldalának (nevezhetnénk tulajdonképpen oszlopnak is, nekem valahogy nem szimpatikus ez a szó ebben a szövegkörnyezetben) kell páros számú gyöngyből állnia.
Ha nem párosra jön ki a mintád, és nem túl szimmetrikus (mint a múltkori minta, amit feltettem), akkor egyszerűen fűzz rá egy sorral kevesebbet. Vagy akár többet :) Ha meg szimmetrikus a minta, nem is feltétlenül szerencsés a két végét egybevarrni.
Mikor ezek a feltételek adottak, és összeilleszted a fűzés két végét, akkor tökéletesen egymásba fog illeszkedni, a kiálló gyöngyök beeső gyöngyökre, a beeső gyöngyök pedig kiálló gyöngyökre fognak esni. Pont mint a fogaskerekek.
A damil a fűzés végén és az összeillesztés előtt a szélső, beeső gyöngyből lógjon ki. Ezt átfűzöd az első sor kiálló gyöngyébe alulról, így már az első sorod össze is van illesztve. Így haladj tovább, mindig a kiálló gyöngyökbe fűzve a damilt, míg a két vége a karkötőnek szépen össze lesz fűzve.
Ha ezzel kész vagy, akkor az utolsó sor legfelső piros gyöngyéből (az ábra szerint) fog a damilod kilógni. Az első sor piros gyöngyéből is kilóg egy darab damil, ez az a ráhagyás, amit a fűzés kezdetén meghagytunk az első gyöngy előtt. Kösd össze a két damilt jó szorosan, aztán dolgozd bele a fűzésbe. És kész is :)
A mai minta pedig:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése