Csoki és bogyó

Gasztrózunk megint egy kicsit, ugyanis szombaton (tudod, mikor előre le kellett dolgozni a világvégét) a posta is dolgozott és megkaptam a legfrissebb Praktika magazint.

Őszintén, kicsit elgondolkodtam ezen a dolgon, milyen hálátlan feladat az újságoknak már karácsony előtt kiadni a januári számot. Most komolyan :) Még javában tombol a karácsonyi őrület, senkit nem érdekel, mi lesz januárban (főleg, hogy vége lesz a világnak... :) Előre kíváncsi voltam, hogyan oldják meg, de okosak voltak, van benne bőven karácsonyra és szilveszterre is alkalmas ötlet.

Én elég rendesen leragadtam a kajás rovatnál, ugyanis imádom a csokoládét, főleg a valódi étcsokoládét, meg a tejszínhabot is, meg a szép ételeket is. Na hát van az újságban egy olyan recept, ami lefedi mindhárom irányú érdeklődésemet, ez pedig nevezetesen a Csokihab erdei gyümölccsel pohárkrém az 57. oldalon.
Mikor megláttam, már tudtam, hogy nekem ezt egyszerűen muszáj elkészíteni, az első adandó alkalommal. Főleg hogy nem is kell hozzá sok minden - csoki, gyümölcs és tejszín.
Igaz, édesített növényi tejszínt ír, node nem játszunk ilyet, eszemben sem volt növényit venni. Meg édesítettet sem. Nem szeretek pótlékokat használni, meg feleslegesen torzítani az eredeti ízeket, ha csak nem muszáj valamiért, nem is teszem. Eleve nem értem, hogy hívhatnak tejszínnek valamit, ami növényből van. Nonszensz. Ja, azt egyenesen pofátlanságnak élem meg, hogy a Frissfölt a tejfölök között tárolják a boltban, és már egy kezem nem elég megszámolni, hányszor vettem véletlenül belőle. Tudom-tudom, megtanulok olvasni...

Nem vagyok egyébként milliomos (meg szerencsére allergiás sem összetevőkre), de vannak nagyon-nagyon finom olcsó ételek, ha nincs lóvé, akkor olyat készítek, ami eleve olcsó, sosem vetemednék arra, hogy egy drága étel olcsó változatát készítsem.

Szóval pohárkrém. A felolvasztott csoki összekeverendő a felvert tejszínnel. Nekem kicsit sztracsatella jellegű (csokidarabos) lett a végeredmény, ugyanis nagyon óvatosan kevertem - valamiért úgy bánok a felvert tejszínhabbal, mint a felvert tojásfehérjével: még lélegezni se nagyon merek közben. Namost, így nem lett tökéletesen homogén, így mikor visszadermedt a csoki, darabos lett picit. Így se rossz (sőt), viszont utólag azt mondom, mixerrel kellett volna az olvasztott csokit összekeverni a habbal, nem lett volna semmi baja.
Van egy gyanúm, hogy ez az egész óvatoskodás azért van, mert első tejszínverésem következményeképpen vaj született, így a fatörzs sütim totális kudarc lett. (A páromnak ízlett, legalábbis azt mondja. De egyszer még úgyis lebuktatom.)

Ha te is jársz így néha, akkor ebben a sütis blogban elolvashatod, hogyan kell ügyesen felverni a tejszínt: http://kiskukta.blogspot.hu/2011/01/hogyan-verjuk-fel-tejszint.html

Több hibázási lehetőség ebben a receptben nemigen van és valami gyönyörűszép, úgyhogy alkalmas ünnepi édességnek is.