2013. január 10., csütörtök

Üvegkaboson festett virágokkal

Ritka prózai címet választottam, de sebaj, végül is erről van szó.

Egy ideje már állnak itt nálam az üvegkabosonok, tudod az a fajta, aminek a lapos alfelére fel kell ragasztani egy képet (akár textilt is), átlátszó az egész és a domború felső oldala kinagyítja és szépen hangsúlyozza a képet.
Csak szemezgettem velük sokáig minden alkalommal, mikor felnyitottam a gyöngyözős dobozom (jó nagy, extra fullos étkészlet lakott benne eredetileg) tetejét, de két oka is volt, hogy nem álltam neki a kabosonozásnak.

Az egyik, hogy mikor vásároltam őket, teljesen jellemző módon marhára elfelejtettem ám olyan kis alátétet venni hozzájuk, azt a tálcácskát, amire csak fel kéne ragasztani a kész kabosont és semmi dolog már vele. Tehát ha nem vásárolok hozzá utólag tálcácskát - márpedig nem vásároltam -, csak befoglalással tudom elkészíteni. Megvallom töredelmesen az igazságot, nem csináltam eddig befoglalást, úgyhogy tartottam tőle kissé.

A másik ok, hogy bár bújtam rengeteg újságot, amikből képet lehetne választani a kabosonomhoz, és találtam is sok szépet, mégsem jött szembe az igazi. Pedig NatGeo meg sima Geo, valamint kertrendező magazinok álltak a rendelkezésemre gyönyörű képekkel, nem holmi celebekkel tömött tévéújság.

Aztán tegnap éjjel, mikor álmatlanul forgolódtam (újabban nem alszom rendesen :S), jött az ihlet, hogy magam festek bele pici virágokat. Ennél egyedibb nem is lehetne.
Mivel egy igen kisméretű képet kell alkalmazni, ezért fogtam a második legvékonyabb ecsetemet és kicsit megstuccoltam ollóval. Igyekeztem óvatos lenni, mert nem szeretem szándékosan leamortizálni a jó kis eszközeimet, szerencsére nem is sikerült.

Az általam festett kép ilyen lett:



Aztán következett a ragasztás, amit még gyakorolni kell, mert ugyan nincsenek a végterméken rászáradt ragasztó-maszatok, viszont nem sikerült elég szépen simítani, ez lejjebb a nyakláncos képeken látszik is. A valóságban kevésbé, mint a képeken, úgyhogy gratulálok magamnak a fotós tudományomhoz.

A befoglalás egyszerűbben ment, mint gondoltam. Nemrég ajánlottam egy gyöngyös könyvet, abban leírja a rivoli befoglalásának módját peyote technikával. Na, hát kár tartani tőle, ez ugyan nem rivoli, de dettó ugyanaz a technika, csak más méretekben.
A kaboson alját előtte lekentem lakkal, mert mégiscsak egy darab papírról van szó, ami azért ékszerként sérülékeny.



A két ásvány rózsakvarc - a Cserkón szereztem jó áron -, a golyó pedig egy másik ékszerből nyerődött ki, ami már nem kell.
A hátulja nem mutiba készült, de azért csináltam képet :)


Mit szólsz? :)

4 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...